Néptánc

"Járd ki lábam járd ki most, nem parancsol senki most!"

Jobb lett volna, ha ne születtem volna
S a gyorsvonat alá feküdtem volna
A gyorsvonat sejehaj ontsa ki a véremet
Kerekei törjék össze testemet.

De szeretnék az erdőbe fa lenni
S de még jobban tölgyfa nevet viselni
Mer a tölgyfa sejehaj kék lánggal ég füst nélkül
Az én szívem soha nincs bánat nélkül.

De szeretnék az erdőbe fa lenni
Ha engemet meggyújtana valaki
Elégetném sejehaj ezt a cudar világot
Ne ölelje senki az én babámot.

Megátkozott engem a jó édesanyám
hogy ne legyen sem országom, sej, de még hazám
csipkebokor legyen az én legyen az én szállásom
még ott se legyen nékem maradásom.

Nekem is vót édesanyám, hej de, de már nincs
mer elvitte a szegedi, hej de, nagy árvíz
három éve hogy a vizet, hogy a vizet halászom
könnyeimtől még a vizet se látom.

Kihalásztam édesanyám selyemkendőjét
négy sarkára ráírattam, csuhaj, a nevét.
közepébe azt a jajszót, azt a jajszót varrattam
édesanyám milyen árván maradtam.
közepébe azt a jajszót, azt a jajszót varattam
jaj, istenem, milyen árván maradtam.